Ajka - A januárban megrendezett XIX. Országos aranygyöngyös és aranysarkantyús szólótáncfesztiválon az ajkai Apte Táncegylet művészeti vezetője, Vastag Richárd Aranysarkantyú minősítést kapott. Ebből az alkalomból beszélgettünk vele.

2009. február. 04. szerda | Szerző: Deák Dóra

Vastag Richárddal, becenevén Ricsivel a szerkesz- tőségben találkozom, ahova kisfiával, az életvidám, eleven, nagyon barátságos Zsomborral érkezik. 

Miután a kisfiú büszkén mutatja édesapja érmét, megtudom Ricsitől, hogy a néptánc alapjaival Nagy László, a Badacsony Táncegyüttes akkori vezetője ismertette meg 16 éves korában. Badacsonytomajról Ajkára vezetett útja, az akkor még Ajka-Padragkút néven ismert együttesbe.

- Itt Kovács Norbert, Cimbi vett pártfogásába, aki az évek során a legjobb barátom is lett. Nagyon sokat köszönhetek neki, a mai napig ott áll mögöttem, segít, ha szükségem van rá - fűzi hozzá Ricsi.

Az elmúlt évek során a tánc az élete részéve vált. Elvégezte a Magyar Táncművészeti Főiskola néptáncpedagógus szakát, így jelenleg főállásban a magyarpolányi Alapfokú Művészetoktatási Intézményben tanít néptáncot, mellette az Apte Táncegylet tagja, és öt éve művészeti vezetője is. 

Ajka mellett szinte az egész megyében készít koreográfiákat és oktat táncot óvodáskorúaktól felnőtt, dolgozó emberekig, többek között Veszprémben, Zircen, Balatonfüreden és Litéren. Ricsi egész lényéből sugárzik a gyermekszeretet, a tánc iránti rajongás.

- Gyerekeket tanítani nagyon nagy öröm, hiszen látom a munkám gyümölcsét. Néha alig lehet abbahagyni az ok- tatást, mert kis tanítványaim annyira élvezik a táncot, ők kérik, hogy még ne hagyjuk abba, folytassuk tovább. 

Fontos része a munkámnak, és célom is egyben, hogy a fiatalok, akiket tanítok, szeressék meg annyira ezt a fajta életvitelt, hogy a későbbiek során minél többen válasszák hivatásuknak a táncot, a felnövekvő nemzedék oktatását, továbbá, hogy ismerjék meg, és ők is adják tovább saját nemzeti kultúrájuk kincseit - mondja Ricsi. 

Szeretné ha minél több gyermek, fiatal ismerkedne meg ezzel a mozgalommal, a magyar népművészet, kultúra ezen ágával.

A fiatalok sok élménnyel gazdagodhatnak a tánccal. Népdalokat, régi szokásokat, mesterségeket, helyeket és embereket ismerhetnek meg. A közösség nagyon fontos, szerves része a magyar néptáncnak. Rengeteg barátot, ismerőst lehet szerezni vele. 

Ricsi vallja, hogy a néptánc egy életstílus, nem hobbi. Hétfőtől vasárnapig a próbateremben van, nincs olyan nap, hogy ne koptatná a parkettet. Szabadidejét is táncos barátaival tölti. Ilyenkor táncolnak, beszélgetnek, népzenét hallgatnak. 

Gyermekei édesanyjával, aki a Bakony táncegyüttes tagja, két gyermeküket is arra nevelik, hogy életük része legyen a tánc, a népi kultúra. 

A másfél éves Zselykét és a két és fél éves Zsombort szívesen viszik táncházakba, táncos rendezvényekre. - A családban előttem senki nem rajongott ennyire a táncért, mint én. Talán apai nagypapám temperamentumából, habitusából örököl- tem a legtöbbet.

A magyar kultúra iránt mindig is éreztem valamiféle rajongást, ezt szüleim neveltetésének köszönhetem. Mindig az értékek megőrzésére, az idősek tiszteletére, megbecsülésére tanítottak - mondja Ricsi.

Arra a kérdésemre, hogy mivel foglalkozna, ha nem az lenne a munkája, amit most végez, csak mosolyog és azt feleli, hogy elképzelni sem tudja már az életét a néptánc, a tanítás nélkül.